Home » Hungarian

Hungarian

Biográfia

Bernard Lietaer, a Pénz Jövője (18 nyelven lefordítva) című könyv szerzője, valutarendszerek tervezésével és megvalósításával foglalkozó nemzetközi szakember. Több mint 30 éve tanul és dolgozik pénzügyi területen, rendkívül széles skálán tevékenykedve, mint központi bankár, fund (pénzalap) menedzser, egyetemi professzor, valamint tanácsadó számos ország kormánya, multinacionális vállalatok és közösségi szervezetek számára. Társtervezőként kivitelezte a konvergencia mechanizmust az egységes európai valutarendszerhez (Euro), és szolgált az Elektronikus Fizetési Rendszer elnökeként Belgium Nemzeti Bankjánál (Belga Központi Bank). Társalapítóként és menedzserként tevékenykedett a kiválóan teljesítő pénzalapnál, a GaiaCorp-nál, amely a nyereségét környezetvédelmi projektekbe fekteti. Egykori nemzetközi pénzügyek professzor a Louvain Egyetemen, illetve tanított a Sonoma Állami Egyetemen és a Naropa Egyetemen is. Jelenleg is tudományos tagja Berkeleyben a Kaliforniai Egyetem Fenntartható Erőforrások Központjának. Tagja továbbá a Római Klubnak, a Művészetek és Tudományok Világ Akadémiájának, a Világ Üzleti Akadémiájának és a Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának. Bernard Lietaer számos könyvet és cikket írt a pénzrendszerekről, mint az Of Human Wealth (2011), a Monnaies Régionales (2008) és a The Mystery of Money (2000).

A korunk hívása

Az emberiség kritikus pontnál áll. Ahogy Paul Hawken 2009 májusában velősen megfogalmazta azt a Portland Egyetem végzőseihez intézett emlékezetes beszédében: „a civilizációnak új operációs rendszerre van szüksége”, és gyorsan. Miért? Mert sok társadalmi-gazdasági szabály, amely minket, az emberiséget működteti, egy olyan világnézet alapján született, amely képtelen volt felismerni, hogy a Föld egy élő rendszer, így minden egyes létformának különleges és értékes helye, valamint célja van a földi élet fenntartásában. Ha figyelmen kívül hagyjuk az ökoszisztéma és a társadalmi közösség egészséges fennmaradásának feltételeit, akkor hanyagul beszennyezzük élőhelyünket és gyermekeink jövőjét kockáztatjuk. Most ébredünk csak rá, hogy a gondolkodásmód, stratégia és rendszer, melyek az ipar korát lehetővé tették, számtalan mostani válsághelyzetért is felelnek: jelentős pénzügyi instabilitás, a társadalom hanyatlása, életszínvonalbeli különbségek növekedése, erőforrásokért folytatott háborúk, riasztó mértékű faj- és ökoszisztéma pusztulás, valamint a klímaváltozás tüneteinek egyre gyakoribb előfordulása. Ahogy az élelmezési, energia, egészség, oktatási, gazdasági és pénzügyi rendszer egyre növekvő jelét mutatja hanyatlásunknak, úgy a hívás mindnyájunknak szól, hogy kreativitásunkat és erőforrásainkat felhasználva evolúciós ugrást tegyünk. Áttérni az önromboló rendszerből egy életigenlő felfogás, élestílus és rendszer felé valóban a mi korunk nagy feladata.

A nagy feladat

Hogyan fordíthatjuk vissza a dolgokat? Hogy tudjuk megfordítani azt a negatív spirált, amely a világ nagy részét magába húzta? A jó hír az, hogy egy gyorsan növekvő mozgalom, amelyben közösségek, vállalkozások, non-profit szervezetek és kormányok vesznek részt az egész világon, keményen dolgozik ezen a kérdésen. Sok kísérlet folyik több kontinensen, és már így is több sikertörténetet és új, inspiráló modellt láthatunk. Sem a kreativitás, sem a jó szándék nem hiányzik, akkor miért érzik mégis világszerte a változásért dolgozók gyakran, hogy árral szemben úsznak? Van egy hatékonyabb út, hogy a kreativitásunkat és energiánkat, amely jelenlegi nehéz helyzetünkből fakad, jobban kihasználjuk és irányítsuk? Az én válaszom: „igen”, de csak akkor, ha elkezdünk odafigyelni a kirakós azon darabjára, amely eddig látószögünkön kívül esett: a monetáris rendszerünk.

A monetáris rendszerünk újra feltalálása

A változásért dolgozó közösségek, szervezetek és kormányok szélesedő mozgalma során a legrémítőbb kihívás gyakran a pénz kérdésköre: Hogyan találjunk pénzt, ami szükséges az energia átalakításához, élelmezési és egészségügyi infrastruktúra kiépítéséhez, a munkanélküliség megszüntetéséhez és zöld munkahelyek teremtéséhez, a környezet tisztántartásához, valamint lakóhely, oktatás és jelentőségteljes munka biztosításához? Elcsodálkoztál már valaha azon, hogy miért akadályozza annyira a pénzhiány a legjobb törekvéseinket és erőfeszítéseinket, amikor valójában egy olyan világban élünk, ahol sem tennivalóból, sem azokat tenni akaró emberből nincs hiány?

A kérdéshez tartózó válasznak az általunk használt monopolista pénzrendszerhez van köze, amely annak a szűkösségnek a forrása, amelyet olyan sok ember tapasztal, valamint az alapvető oka problémáink nagy számának. A pénzrendszerünket túl régen tervezték, és mostanra elavult. Különösen rosszul felkészített arra, hogy segítsen számunkra megoldani a mindent átható társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel ma találkozunk. Madártávlatból című írásomban elmagyarázom, miért olyan elengedhetetlen átalakítani a pénzrendszerünket ahhoz, hogy megoldjuk korunk kihívásait és egyéb, számunkra fontos problémát. Elmagyarázom továbbá, hogy a monetáris sokféleség épp olyan fontos az emberi túléléshez, mint amennyire a biodiverzitás a földi élet számára.

Számos úttörő kormány, vállalkozás és közösség világszerte sikeresen kísérletezett évekig újfajta pénzrendszerekkel, mindezt nagyszerű eredménnyel. Rendelkezésünkre állnak mindazok a monetáris eszközök, melyekkel csökkenthetjük a szegénységet, megtisztíthatjuk környezetünket, és hozzáférést biztosíthatunk jelentőségteljes munkához, lakóhelyhez, és közegészségügyhöz. Itt az idő, hogy szélesebb skálán használjuk ki ezeket az eszközöket. A fenntartható bőség világa valójában lehetséges, de csak akkor, ha akarjuk is fejleszteni monetáris rendszerünket, amellyel elindíthatjuk az emberi életszínvonal felemelését, amelyből energiánk és kreativitásunk fakad. Kérlek, csatlakozz hozzám, hogy semmiképp se szalasszuk el ezt a lehetőséget! A saját jövőd, a gyermekeid jövője és e rendkívüli bolygó sorsa forog kockán.

Bernard Lietaer

Bernard Lietaer az Echo TV-n az összeomló pénzrendszerről, és a megoldásokról by Pénzvilág Magazin

[vimeo]http://vimeo.com/27233801[/vimeo]

Bernard Lietaer életútja: egy „repülőhal” ajánlólevelei

 

Azért támogatom annyira szenvedélyesen a pénzrendszer evolúcióját, mert egész életemet a legnagyobb erőkar keresésével töltöttem, ami a többi rendszert előremozdítja. Úgy találtam, hogy ez maga a pénz. Ez egy kulcsfontosságú akupunktúrás pont, ami több olyan dolgot is irányít, amellyel az emberi lények törődnek, így a hozzáférés a minőségi egészségügyi ellátáshoz, táplálékhoz, lakóhelyhez és oktatáshoz, valamint jelentős szerepvállalás a közösségi életünkben, olyan munkán keresztül, amit élvezünk.

A fő kvalitásom, amiért ily módon beszélek a pénzről az, hogy az elmúlt harminc évben szokatlan variációban szereztem gyakorlati tapasztalatot annak rendszeréről. Részemről ez nem volt része tudatos tervezésnek. Egyszerűen csak kialakult a karrierem szintjei, lépései során. Így fedeztem fel, hogy a folyamatos szakmai tevékenységeim öt, egymástól eltérő nézőpontot adtak a pénzről, és mind megváltoztatták azt, amit azelőtt gondoltam róla. Ezen tapasztalatok kombinációja alakított engem a pénzügyi rendszer különleges megfigyelőévé. A következőkben áttekinthető az életutam, és a látásmód, amelyet ez alatt megszereztem.

Az MIT és az aranystandard rendszer összeomlása

A legelső könyvem, egyben a posztgraduális dolgozatom az MIT-n, a másodfokú paraméteres programozás alkalmazása a globális valutakezelésre. Az 1968-69-ben készült és 1970-ben, az MIT-n publikált mű a legelső alkalmazások egyike volt nemzetközi pénzügyi rendszerelméletekre. Ez elmagyarázza, hogyan optimalizálják azok a vállalatok a valutakezelést, amelyek számos országban, több valutával dolgoznak. Tartalmazza a leírást, hogy hogyan kezelhető „lebegő árfolyam”, abban az időben, amikor ritka esemény történt néhány egzotikus, latin-amerikai valutával.

Amikor Nixon elnök 1971-ben egyoldalúan eldöntötte, hogy megváltoztatja a globális pénzrendszert azzal, hogy függetleníti az USA dollár értékét az aranystandardtól, akkor az univerzális lebegő árfolyamok új korszakát vezette be, ami még a mai napig uralkodik. A technika, amit kifejlesztettem néhány marginális valutára, egyik napról a másikra az egyetlen szisztematikus kutatás lett, ami a világ fő pénznemeivel kapcsolatos. Akkoriban kezdő menedzsment tanácsadóként dolgoztam. Egy nagy USA bank egyedülálló jogokkal ruházott fel a megkeresésemre. A szerződésben foglaltak szerint először egy csoport banki alkalmazottat kellet képeznem, aztán eltiltott ettől a tevékenységemtől a következő öt évre. Így arra kényszerütem, hogy más területen indítsak karriert.

Specializációmat teljes rendszer analízissel folytattam, de a lebegő árfolyam kutatásán kívüli területeken. Egyik fő ügyfelem, mint kiderült a legnagyobb bányásztársaság volt Peruban, majd a bányászati szektor államosítása után maga a perui kormány lett. A megbízatás számítógépes modellezésről szólt, ami maximalizálhatja a keményvaluta (stabil, értéktartó valuta) jövedelmet úgy, hogy kiterjesztik a bányászati termelést globális szintre. Ebből egy technikailag nagyon sikeres projekt alakult ki. Legnagyobb kiterjedésekor a külföldi árfolyam bevételek több mint kétharmadát a saját modelljeim optimalizálták. Akármennyire is én kerestem a projektem összes bevételét, azt arra használták, hogy néhány századnyi French Mirage Dassault repülőt vegyenek a perui hadseregnek, ekkor úgy éreztem, munkám jelentéktelenné vált. Ha a Dassault kedvére szerettem volna dolgozni, akkor arra biztosan léteznek alkalmasabb helyek is, mint Peru hegyvonulatai. Ezen kívül a kutatásom a bányákban tudatosította bennem az efféle munka erőfeszítéseit és fájdalmait, ahogy az az Andok magasabb részein folyik, és a katonai játékszerek vásárlásának nem volt értelme azokhoz a problémákhoz képest, amelyekkel az országnak szembe kell néznie.

Vissza az Ivory toronyba

 

Az Université de Louvain Belgiumban

Ez után 1975 vége felé eldöntöttem, hogy szakmai pályát váltok, „fordított alkotói szabadságot” veszek ki, így lettem a nemzetközi pénzügyek professzora a Louvain egyetemen, szülőhazám, Belgium legrégebbi egyetemén. Azért a célért tanítottam, hogy szélesebb látókört adjak a latin-amerikai fejlődésről különösen, hogy felfedjem a rendszerszerű okokat, amelyeket Dél-Amerikában figyeltem meg: a hirtelen bekövetkezett, aggasztó külföldi adósság felhalmozódását a régió valamennyi országában. Alkotói szabadságom során számos könyvem jelent meg, így az első könyv (1975-’78, publikálva ’79-ben), ami bejelentette Latin Amerika adósság válságát. Ez a válság 1980-as évek elején robbant ki.

Gyakorlati tapasztalatom a pénzrendszer epicentrumában

 

Az euró szimbólum geometriája

Ahogy befejeztem ezt a kutatást, a semmiből jött egy állásajánlat szervező és informatikai vezető pozícióba Belgium központi bankjánál (ezen intézet felelőssége a nemzeti valuta kezelése, rokon az USA-beli FED-del). Amint épp felfedeztem, hogy a latin-amerikai adósságválság a monetáris rendszer mögöttes strukturális hibájának következménye, azt gondoltam, hogy ez a pozíció ideális lehet arra, hogy igazoljam, vajon lehetséges-e a rendszert belülről fejleszteni. A legelső projektem – az European Currency Unit (akkor ECU, most Euro) tervezése és bevezetése – egy ígéretes lépésnek tűnt törekvésem irányába. Egy másik releváns tanítással szolgáló környezet az országos elektronikus fizetési rendszerének (a legátfogóbbnak és legköltséghatékonyabbnak tartott rendszer) elnöki pozíciója volt. Több évembe került, és egy mindent feltáró beszélgetés az akkori BIS elnökkel (Nemzetközi Egyezségek Bankja Bázelben, vagy a központi bankok központi bankja, ami a 11 kulcsfontosságú ország monetáris tevékenységét koordinálja) kellett ahhoz, hogy megértsem: „a központi bankok azért léteznek, hogy a rendszert úgy működtessék, ahogy van, nem azért, hogy fejlesszék azt”, és hogy bármilyen kezdeményezést, vagy reformot a privát szektorból kell indítani.

Spekuláció a változásért

A betekintés megpecsételte azt a döntésemet, hogy öt év után elhagyjam a központi bankot. Vadőrből orvvadász lettem, társalapítója az első nagy off-shore valutakereskedő alapok egyikének. Vezérigazgató és valutakereskedő voltam három és fél évig (1987 elejétől 1991 májusáig), az alapkezelők legnagyobbjának (Gaia Hedge II), amely a legjobban teljesítő valutakereskedő és egyben az első számú off-shore pénzalap volt. Közel három év alatt megtripláztuk a pénzt, és ez a teljesítmény a Micropal szemléje szerint 1800 hasonló cég közül a legjobbra értékelt. A használt kereskedelmi rendszer biztosította a világ 22 főbb valuta pulzusának folyamatos érzékelését, és engedte, hogy egyszerre vegyük fel pozícióinkat az összes között. Mialatt sokat tanultam arról, hogy mikor működnek jól a spekulatív rendszerek, még többet tudtam meg arról, hogy mikor nem.

Azóta

Összegzésül, tehát, volt szerencsém testközelből beavatást nyerni a globális monetáris rendszerbe öt különféle perspektívából: folyamatosan egy multinacionális vállalattól egy fejlődő ország nézőpontjáig, akadémikustól a gyakorló központi bankár és valutaspekuláns nézőpontjáig. Miközben a legtöbb ember csak egyet, esetleg néhányat tapasztal meg e tapasztalatok közül, mind az öt kombinációja együtt igen rendkívüli. Minden egyes tapasztalat arra ösztönzött, hogy alaposan újraértékeljem azt, amit eddig gondoltam, hogy tudok a pénzről. Együttesen megkövetelték, hogy találjam ki, hogyan illeszthetek össze alapjában véve kölcsönösen inkompatibilis nézőpontokat. A karrierem a megfigyelés spektrumának extrém végeibe mozdított, és arra sarkallt, hogy eltérően gondolkodjak a pénzről és pénzrendszerről, mint a legtöbb ember.

A GaiaCorp-nál töltött éveim óta világszerte tanítok és konzultálok a különböző pénzrendszerek érdemeiről és hiányosságairól. 2006-ban Sally Goerner bemutatta Robert Ulanowicz professzort és az ő kvantitatív (mennyiségi) méréseit azokról a strukturális feltételekről, amelyek mellett egy összetett forgalmú háló fenntartható lehet. Többek közt elmagyarázza munkájában azt is, hogy a monokultúrák miért instabilak. A mi pénzrendszerünk és a teljes globális gazdasági berendezkedésünk pontosan egy ilyen, komplex hálón függeszkedő monokultúra, ebből adódóan strukturálisan instabil.

Ezáltal váltam a pénzrendszerek sokféleségének pártfogójává. Egy ilyen rendszer magába foglalná egy globális kiegészítő pénznem kialakítását, ami egyik országnak sem nemzeti valutája (pl. Terra), továbbá számos kölcsönös hitel rendszert üzletek részére (pl. regionális C3-ak), valamint helyileg specializált, társadalmi indíttatású valutanemek sokaságát. A nézőpontok és ajánlások, amelyeket ezen az oldalon népszerűsítek, valamint az ötletek, amiket könyveimben, cikkekben, beszélgetések során és interjúkban vitatok meg, mélyen rendelkeznek a megannyi információval, tudásommal erről a misztikus dologról, amit úgy hívunk: pénz.

Gyakran mondom, hogy a pénz olyan nekünk, mint a halnak a víz: annyira természetes része a környezetünknek, hogy szinte észre sem vesszük. Ritkán kérdezzük, hogyan is működik, még az után sem, hogy ránk omlott. Még ritkábban reflektálunk arra, hogy milyen módon formálja életünket. Néha úgy érzem magam, mint a repülőhal, amelynek véletlenül lehetősége nyílt arra, hogy madártávlatból vegye szemügyre a vizet, amiben úszunk, és most próbál visszajelezni a társainak, hogy mit tanult arról, amit általában nem látunk.

Bernard Lietaer

Madártávlatból

Miért olyan kritikus a monetáris rendszer átalakításával válaszolnunk korunk hívására?

Ahogy a folyópart és gátak szabályozzák, terelik a víz folyását, úgy a monetáris-, vagy valutarendszerünk (a valuta, pénznem, mint a currency angol kifejezés a latin currere –, azaz folyni igéből ered) határozza meg azokat az irányokat, amelyek felé az emberi energiák összpontosulnak és azt, hogy egyénenként és együtt milyen eredményeket tudunk elérni. Az idők kezdete óta a pénzügyi rendszerünk formálja az emberi tevékenységek folyamát minden téren (élelmiszer előállítás, oktatás, egészségügy, üzlet stb.) azzal, hogy meghatározza, hogyan értékeljük, alkalmazzuk és cseréljük munkánk gyümölcsét és kreativitásunkat. Ez a legnagyobb befolyásoló tényezője minden ember alkotta rendszernek.

A holtpontról a mozdító pontra

A legtöbb kormány, közösség és szervezet, akik a fenntartható világért dolgoznak, tudatában vannak, hogy törekvéseik legnagyobb nehézsége: hozzáférni a pénzhez. Úgy tűnik, soha nincs elegendő belőle, hogy megtisztítsuk környezetünket, jobb iskolákat alapítsunk, megfelelő egészségügyi szolgáltatást nyújtsunk, zöld munkahelyeket hozzunk létre és felszámoljuk a munkanélküliséget és szegénységet. Amíg legtöbb ember látja, hogy a pénz a fő korlát, nagyon kevesen értik meg valójában mi is az, általában fel sem fogják működését. Úgyszólván félreértjük (a) mi a pénz (b) hogyan állítják elő és (c) hogyan formálja pénzrendszerünk a viselkedésünket, kapcsolatainkat és körülményeinket. Lejjebb, a „Monetáris műveltség” résznél találhatóak ezekre a kérdésekre válaszoló cikkek. Történelmi a kutatások valójában megmutatják, hogy a különböző típusú pénznemek bátorítják, vagy hátráltatják felhalmozást, vagy spekulációt. Néhány valuta kiváltja a versenyt, míg másikak bátorítják az együttműködést, és ebből adódóan erősítik, vagy gyengítik a társadalmi köteléket. Meghatározzák azokat az idő távlatokat, amelyeken üzleti döntések alapulnak, valamint előidézik, vagy megelőzik a gazdasági-pénzügyi instabilitást. 40 évnyi különböző területeken végzett kutatás és munka alapozza meg szenvedélyemet a monetáris műveltség és a rendszer átalakítása iránt. Ez győzött meg arról is, hogy a monetáris rendszer kritikus szerepet játszik a kihívásokban, amikkel szembesülünk és zavart kelt, azok megoldásában.

Így a pénzrendszer a legnagyobb holtpont és egyben ez a legnagyobb mozdító erő is, hogy a dolgokat megfordítsuk.

Az alapvető probléma a jelenlegi monetáris rendszerrel, hogy nem elkülönülő, ennek eredményéül gátolja és szűkíti kreatív energiáinkat, így a szűkösség és szenvedés csapdájában tart. Holott megvan a kapacitásunk, hogy egy egész más valóságot hozzunk létre. Mindezt azáltal, hogy engedi szabadon mozogni energiáinkat oda, ahol az a legszükségesebb. Beleértve a környezetvédelmet, megfelelő lakóhelyet, jó egészségügyi szolgáltatást stb. Hogy ezt a sokféleséget biztosítsuk, aktívan támogatnunk kell a különböző típusú, különféle célú valuták körforgását. Úgy vélem, főként három féle pénznem bemutatását és terjeszkedését kell támogatnunk a nemzeti valuták mellett. (1) egy inflációt álló globális kiegészítő valutát, a világ gazdasági stabilitására tervezve; (2) üzlet-üzlet közötti pénznemeket arra tervezve, hogy ellensúlyozza a hagyományos pénzhiányt a válság és zsugorodás idején; és (3) közösségi pénznemeket, célul a szociális problémákra és a társadalom megerősítésére.

Új megállapodások belépése a fenntartható bőség világának kialakítása érdekében

A pénz egy bizonyos közösségen belüli megállapodás, egy eszköz, melyet szabványos/standardizált csereértékként használnak. A probléma az, hogy a legtöbb alapvető szabály és megegyezés a pénzzel kapcsolatban évszázadokkal ezelőtt született, a mostanitól messze eltérő korokban. Alkotója egy kis csoportnyi tőketulajdonos volt, akik szűk érdeklődési körrel rendelkeztek. Következtetésül ezek az egyességek hiányosak a mai világunk kihívásaihoz és céljaihoz. Amíg a pénzügyi rendszerünk holtponton marad, képtelenek leszünk megváltoztatni az erős befolyását gondolkodásunkra és cselekedeteinkre. Mihelyt megszerezzük a pénzügyi műveltséget, elkezdhetjük vizsgálni a természetét és jelentőségét azoknak a pénzügyi egyezményeknek, amelyekben tudattalanul részt veszünk. Elkezdhetjük felismerni azokat a feltételeket, melyek szolgálják, vagy elvetik korunk igényeit. Így elkezdhetünk olyan egyességeket létrehozni, amik jobban kielégítik szükségleteinket.

Az elmúlt húsz évben a világon egyre növekvő számú vállalkozás és közösség kötött új megállapodásokat és használják a kiaknázatlan forrásokat, valamint kielégítetlen szükségleteket a kiegészítő pénznemek segítségével. 1984-ben mindössze kettő ilyen pénzrendszer létezett. 1990-re a számuk nem egészen 200-ra emelkedett. Mára már több ezer hasonló valuta működik. Több száz Time Bank működik 22 országban. Csak az Egyesült Államokban már 700 vállalkozások közötti helyettesítő valuta működik, 500,000 vállalkozást magába ölelve. Ezt a mozgalmat nagyban elősegítik az új technológiával ellátott, olcsó számítógépes rendszerek és a mindenütt fellelhető internet hozzáférés. Noha ezek a változások láthatatlanok maradnak a mainstream média és a nyilvánosság előtt, ezek az új alrendszerek elkezdték kialakítani a felfelé ívelő (életigenlő) spirált a nagy rendszeren belül és lassan decentralizálttá, jobban elkülönülővé és rugalmassá válnak.

Minden alkalommal, amikor valaki közülünk úgy dönt, hogy új megállapodást köt (pl. használ, vagy elfogad egy helyi, vagy regionális valutát, vagy csatlakozik egy vállalkozások közti közös barter hálózathoz), akkor hozzájárul ahhoz, hogy változatossá tegye a pénzrendszert, több kapcsolatot és cserét segít elő. Ezek másképp a monopolista berendezkedésű nemzeti valuták alatt folynának. Itt az idő, hogy felszabadítsuk és befolyásoljuk ajándékainkat, erőforrásainkat, hogy megcélozhassuk korunk nagy kihívásait. Alakítsuk ki az igazi, emberi jólétre alapuló fenntartható bőség világát, hogy felszabadítsuk kreatív energiáinkat!

Monetáris műveltség

Mi a pénz?

A legtöbb ember hajlamos úgy gondolni a pénzre, mint „egy dolog”, ugyanis általában így jelenik meg előttünk (mint papír, érme, csekk, kreditkártya stb.). De, ha kikötnénk egy sivatagos lakatlan szigeten, hamar felfedeznénk, hogy amíg késünk hasznos marad, addig a készpénz, vagy csekk teljesen haszontalanná válik.  Papírnak megmaradna, de nem lenne többé „pénz”. Minden „dolognak”, ahhoz hogy pénzként funkcionáljon, szüksége van egy közösségre, akik egyetértenek abban, hogy ennek a bizonyos tárgynak csereértéke van.

A pénz le lehet írni úgy, mint egy adott közösségen belüli megállapodást egy tárggyal kapcsolatban, hogy azt, mint csereeszközként használják. Mint megállapodás a pénz azonos szinten áll a többi társadalmi egyességgel, mint a házasság, vagy bérleti szerződés. A pénzügyi egyesség létrejöhet formálisan, vagy informálisan, szabadon, vagy kényszer által, tudatosan, vagy tudattalanul. A legtöbbünk nem tudatosan ért egyet azzal, hogy például USA dollárt, eurót, vagy akár japán jent használjon, és át sem gondolja ezek természetét. Egyszerűen csak használjuk őket, tudattalanul, így egy kimondatlan szerződést kötünk a bankrendszerrel. Bármely pénzügyi egyesség csak egy adott közösségen belül érvényes. Néhány pénzügyi szerződés csak emberek egy kis csoportján, baráti társaságon belül működik, mint például a zseton a kártyajátékban. Bizonyos időszakokban ilyen a cigaretta, mint csereeszköz a fronton harcoló katonák közt, vagy tágabb értelemben egyes nemzetek polgárai között. A közösség földrajzilag elkülönülhet egymástól, mint például az internet felhasználói. De felölelhetik a globális társadalom nagyobb szegmenseit is, így például az USA dollár, mely nemzetközileg elismert referencia valuta.

Egy adott dolgot, tárgyat a csereeszköz kulcsfunkciója transzformálja pénzzé. Vannak más funkciók is, amelyek a mai pénzt jellemzik, mint elszámolási egység, értékőrző, spekulációs eszköz és így tovább. Akárhogy nézzük, ezek a további funkciók másodlagosnak tekinthetők, hiszen vannak már olyan hatékony és jól működő pénznemek, amelyekre az imént felsorolt egyéb szerepek egyike sem vonatkozik.

Összefoglalva a pénz varázsa abban rejlik, hogy egy közösség felruházza és használja azt, mint csereérték. Ebből adódóan a pénz és pénzrendszer nem „de facto” tényezők, mint a levegő vagy víz, hanem választható dolgok, mint a társadalmi szerződések, vagy üzleti megállapodások.

Ebben a munkában (honlapon) a „pénzt”, mint általános, átfogó kifejezést használjuk. A pénz egyes fajtáira a valuta/pénznem kifejezéssel hivatkozunk. A pénznemeknek két általános alkategóriája van: nemzeti valuta és kiegészítő pénznemek. Minket hozzászoktattak, hogy „igazi” pénzként csak a nemzeti valutáinkat értelmezzük. Valójában a nemzeti valutákat csak bizonyos célokra tervezték, és bizonyos társadalmi feladatokra nem alkalmasak (pl. segíteni a kereskedelmet és együttműködést, vagy az ökológiai fenntarthatóságot). Néhány már ma is működő, vagy a jövőben bevezetni kívánt valutát viszont arra tervezték, hogy megvalósítsa ezeket a célokat, és akkor hatékonyak, ha a nemzeti valutával párhuzamosan használják őket.

Miért fontos megérteni, hogy a pénz nem egy fix dolog, hanem egy egyezmény?

Ha a pénzt egy dologként kezeljük, akkor adottá válik, és innen elveszítjük azon képességünket, hogy azt bármilyen módon megváltoztassuk. Úgy vonatkoztatunk a pénzre, mintha Istentől származna, akár az eső, vagy a Naprendszer bolygói. De ez nem így van. Ha nem szereted az eső tulajdonságait, nem sokat kezdhetsz vele. Másfelől viszont, ha nem tetszik a pénzrendszer, igenis változtathatsz rajta. Amikor megértjük, hogy a pénzrendszer csupán néhány egyezmény és gyakorlat alapján született, elkezdhetjük megvizsgálni e megállapodások feltételeit. Így megérthetjük, hogy egyáltalán szolgálják-e közös törekvéseinket és céljainkat. A pénznemeket újratervezhetjük, hogy jobban egyezzenek igényeinkkel.

Ki alkotja a pénzt?

A közhiedelemmel ellentétben nem az állam, vagy a kormányzat bocsátja ki a pénzt a jelenlegi rendszerben. Valójában, ha az adókból szerzett bevétel kevesebb, mint a kiadás, akkor az állam kénytelen kölcsön kérni kötvényeken, vagy a bankrendszeren keresztül a közösségtől.

A pénzt a bankrendszer alkotja. Egy ország bankrendszere magába foglalja a kereskedelmi bankokat és a központi bankot is, amely felügyeli a többi, joghatósága alá tartozó bankot. Az USA esetében a központi bank (jegybank) a Federal Reserve Bank (FED) /Magyarországon az MNB – Magyar Nemzeti Bank/.

Lényegében minden egyes alkalommal, amikor egy hitel jóváhagyásra kerül – történjen az a magán-, vagy a közszféra felé – új pénz keletkezik. Ezért is hívják beválthatatlan papírpénznek, mert a semmiből keletkezik. Miután csak kis részét nyújtják banki letétből (banki tartalékráta, tipikusan kevesebb 10%-nál) a mérleg másik felét (több mint 90 %) a résztartalék rendszer állítja elő. Ez azt jelenti, hogy a hitel csak kis része származik a bank tartalékaiból.

Mik a modern nemzeti pénznemek fő jellemzői?

  1. Földrajzilag országhoz, vagy államhoz kötöttek
  2. Egy központi hatóság választja meg és kijelenti, hogy ez az egyetlen csereértékkel rendelkező eszköz, amellyel adót lehet fizetni (az egyetlen érvényes, „legális tender” a privát és közadósság megfizetésére)
  3.  „elrendelt (fiat) valuták” (a latin fiat legyen szóból), a banki adósság hozza létre őket, „az adósságpénz abból nyeri értékét, hogy hasznosságához képest relatíve szűkösen áll rendelkezésre” (Jackson & McConnell Economics.  Sydney: McGraw-Hill, 1988.)
  4. és kamatozik, miszerint:
  • strukturális versenyt hoz létre a résztvevők közt („A tizenegyedik kör” című írásban erről részletesen olvashat)
  • bátorítja a rövid távú tervezést a diszkontált pénzáramláson (cash-flow) keresztül

A nemzeti valuták hatásai:

  • elősegítik a nemzeti öntudatot azzal, hogy az ország állampolgárai közti gazdasági kölcsönhatásokat támogatják, nem a külföldi kereskedelmi kapcsolatot
  • bátorítják a versenyt és lehetővé teszik a jóléti koncentrációt (ami kulcsfontosságú katalizátor volt az ipari forradalom során)
  • bizonyítottan elég rugalmasak ahhoz, hogy minden ország befogadja, politikai környezettől függetlenül (beleértve a kommunista berendezkedést is)
  • vonzzák a bonyolult pénzügyi intézményeket és szolgáltatásokat
  • legális (tender), fedezetet nyújt minden köz- és privát adósságra

Mi a kamat alapú pénznemek három fő hatása?

A 16.-ik századig a nyugati civilizációk tiltották a kamat felszámolásának gyakorlatát, mind morális, mind jogi téren. Akárhogy is nézzük, a mai modern pénzrendszerben a pénz a bankok által keletkezik a kamattal illetett hitel kibocsátásával. A teljes összképet hitelről, ami pénzünket teremti, ritkán értik meg, miközben a társadalomra gyakorolt hatása átfogó és erőteljes. A kamatból (mint pénzrendszerünk beépített tulajdonságáról) három konzekvencia szűrhető le (1) bátorítja a szisztematikus versenyt a rendszer résztvevői között; (2) folyamatosan táplálja a végtelen gazdasági növekedés igényét; és (3) koncentrálja a jólétet azzal, hogy szállítja, irányítja a pénzt a nagytöbbségtől egy csekély kisebbség felé.

  • Bátorítja a versenyt – Amikor egy bank pénzt hoz létre, tegyük fel, biztosít számodra egy 100,000 dollár nagyságú jelzáloghitelt, akkor csak a tőkét hozza létre, mikor jóváírja a számládon. Ezután a következő nagyjából 20 évben körülbelül 200,000 dollárt vár vissza. A bank nem hoz létre kamatot; tőled várja el, hogy megkeresd a második 100,000 dollárt másokkal való interakcióid során. Tehát hogyan lesz kifizetve a hitel, aminek kamatát soha sem hozták létre? Lényegében ahhoz, hogy a hitel kamatát visszafizesd, mások tőkéjét kell felhasználnod. Más szavakkal: a kamat összegének elő nem állítása az eszköz arra, hogy generálja a szűkösséget, amit a banki adósság alapú pénzrendszer a működéséhez igényel. Kényszeríti az embereket arra, hogy olyan pénzért versengjenek, amit soha sem állítottak elő, és csőddel bünteti őket, ha nem járnak sikerrel. A 11. kör története című írás illusztrálja, ahogy a kamat beleivódik a pénzrendszerbe és stimulálja a versenyt annak résztvevői között.
  • Igényli a végtelen növekedést – „A 11.kör” fő egyszerűsítő feltevése a történet, miszerint egyik évről a másikra minden ugyanolyan marad. A valóságban nem a zéró növekedés világában élünk a populáció, termelés és pénzellátás terén sem. A valós folyamat szerint mindhárom növekedést mutat. Az agrár társadalmakban az aratás első terményeit feláldozták az isteneknek. Most e helyett mi munkánk első gyümölcsét a pénzügyi rendszernek adjuk. A valós életben a populáció, termelés és pénzellátás évről évre más mértékben növekednek, ez sokkal nehezebbé teszi, hogy felismerjük mi is történik. A pénzrendszer taposómalomként működik, megköveteli a folyamatos gazdasági növekedést, akkor is, ha a valós átlagos életszínvonal stagnál, nem változik. Röviden: a kamatráta meghatározza az átlagos gazdasági növekedés mértékét, ami ahhoz szükséges, hogy gyakorlatilag minden egy helyben maradjon. Ez a feltételezett igény az örökös növekedésre a modern társadalmunk másik tényállása. A pénzügyi rendszert akkor alkották, amikor még senki sem ismerte fel a határtalan és kötelező növekedés ökológiai, vagy más ellentmondásait.
  • A jóléti koncentráció – A kamat harmadik szisztematikus hatása a jólét folyamatos áramlása az óriási többségtől a csekély kisebbséghez. A leggazdagabbak folyamatos bérleti díjat kapnak azoktól, akiknek kölcsön kell kérniük, hogy hozzájussanak a pénzhez, mint csereeszközhöz. A kamat definíciója: egy folyamat, amely átáramoltatja a pénz azoktól, akiknek nincs elegendő (ezáltal kölcsönt kell felvenniük), azokhoz, akiknek több van a kelleténél (ezáltal képesek kölcsönt nyújtani). Konklúzió: A kamat három fő hatása (verseny, végtelen növekedés igénye, hajthatatlan jóléti koncentráció) a három rejtett motor, melyek bele- és keresztülhajtottak minket az ipari forradalmon. Ez egyben a legjobb és a legrosszabb dolog, amit a modern kor megvalósított. Mindez közvetlenül, vagy közvetetten a kamat három rejtett hatásának – az uralkodó monetáris rendszerünk látszólag jóindulatú jellemvonásainak – az eredménye.

Mik azok a kiegészítő pénznemek?

A kiegészítő pénznemek olyan egyességek egy közösségen belül, melyek arra szolgálnak, hogy a nemzeti valután kívül más fizetési eszközt is elfogadjanak. Másképp közösségi pénznemeknek, helyi pénznek, vagy „közös tendernek” hívják őket. Nem mindegyik közös tender pénznem helyi kötődésű, valamint a közösség építésen kívül egyéb céljai is lehetnek. Mivel arra tervezték őket, hogy párhuzamosan működjenek a nemzeti pénzzel – nem pedig arra, hogy lecseréljék azt –, a továbbiakban „kiegészítő” szót használjuk leírásukra.

Új pénzeket, új pénzügyi innovációkat világszerte egyre növekvő számú közösségben fejlesztenek ki és használnak. Ezek megcélozzák a több, különböző társadalmi és gazdasági kihívást, pl. idősekről gondoskodás Japánban, vagy a városi megújulás Curutiba és Palmeiras térségében Brazíliában és az új munkahelyek teremtése, valamint az életszínvonal emelése más közösségekben, mind anélkül, hogy többletköltséget, adósságot verne az iparra vagy az államra. A közösségi pénz innovációk lehetősége és alkalmazhatósága az ipari korról információ korába történő váltás része. A legtöbbjük nem jelenhetett volna meg az olcsó számítógépes, számítási teljesítmény nélkül. Ez a magyarázata annak a lenyűgöző növekedésnek is a valutarendszerek körében, ami az elmúlt két évtizedben ment végbe. Számuk maroknyiról több ezerre növekedett.

Kézzel fogható bizonyíték a gyakorlati kísérletekről: sokféle közösség demonstrálja, hogy a kiegészítő pénz jelentős pozitív hatással bír a társadalomra, amely használja. Ezek az újfajta pénzek kritikus társadalmi problémákat céloznak meg, amelyek megoldására a hagyományos pénz bizonyítottan alkalmatlan, így pl. a társadalmi erózió, ökológiai hanyatlás, idősgondozás és további gondok.

A 11.-ik kör története

A 11.-ik kör illusztrálja, hogy a kamat bevezetése hogyan kényszeríti a mesterséges versenyt a pénzrendszer használói közt, azon túl, ami természetes módon történne.

Volt egyszer egy kis falu, ahol az emberek semmit sem tudtak a pénzről, vagy a kamatról. Minden vásárnapon elhozták csirkéiket, a tojást, sonkát és kenyerüket a piactérre, majd hagyományos rítusszerű beszélgetések közepette elcserélték áruikat arra, amire szükségük volt. Aratáskor, vagy ha épp valaki viharvert pajtáját kellett javítani, a falusiak egyszerűen egy másik régimódi szokást gyakorolva segítettek egymásnak, tudva, ha velük fordul elő hasonló eset, ugyanúgy viszont segítséget kapnak.

Egy ilyen vásárnapon egy idegen fényes fekete cipőben és elegáns fehér kalapban, tudálékos mosollyal az arcán megfigyelte a folyamatot. Mikor az egyik farmer, aki egy nagy sonkát akart és hat csirkéjét próbálta befogni cserébe, az idegen nem tarthatta vissza nevetését. „Szegény emberek,” mondta. „Olyan primitívek.” Hallva ezt a farmer felesége kérdőre vonta: „Gondolja, hogy tud jobb munkát, mint baromfit tenyészteni?” Az idegen válaszolt: „Csirkék, nem. De van egy megoldásom, hogy felszámoljam ezt a kavalkádot”. Hozzanak egy darab tehénbőrt és gyűjtsék össze a családokat. Akkor jobban elmagyarázom.”

Ahogy kérte, a családok összegyűltek, az idegen pedig vette a bőrdarabot és tökéletes karikákra vágta és kidolgozott pecsét mintát nyomott rájuk.

Aztán minden családnak tíz korongot adott, állítva, hogy minden darab egy csirke értékét képviseli. „Most kereskedhettek és üzletelhettek a bőrérmékkel, a kényelmetlen csirkék helyett,” mondta. Értelmesnek tűnt a dolog és mindenkinek imponáló lett az idegen.

„Még egy dolog,” tette hozzá. „Évente visszajövök, és akkor mindenki hozzon nekem vissza egy extra kört, a 11.-iket. Ezt a fejlődés elismeréseként kérem, amit lehetővé tettem számotokra az életetekben.”

„De honnan jön elő az a darab?” kérdezte a feleség.

„Meglátjátok,” válaszolta az idegen tudálékos arccal.

Feltételezve, hogy a populáció és az éves termelés pontosan ugyanolyan maradt abban az évben, mit gondolsz mi történt? Emlékeztetőül: a tizenegyedik kört sosem hozták létre, azt sosem vágták ki a tehénbőr darabból.

Ahogy az idegen azt javasolta, sokkal kényelmesebb volt bőrdarabokat, karikákat cserélgetni csirkék helyett a piactéren. Ennek a kényelemnek rejtett ára volt: a keresett tizenegyedik kör egy rendszerszerű visszatörést, hanyatlást generált a résztvevők közt kialakult verseny miatt. Minden 11 család közül egynek el kellett vesztenie minden bőrkarikáját, még akkor is, ha mindenki jól kezelte ügyleteit, mert az idegennek biztosítaniuk kellett a 11. kört.

A következő évben, amikor vihar fenyegetett néhány farmert, atipikus vonakodás jellemezte a segítségnyújtást. A családok most a 11. körért birkóztak egymással. A kamat hajtotta pénz bevezetése aktívan ellenezte a hosszú ideje fennálló spontán együttműködés hagyományát.

A Tizenegyedik Kör egy egyszerűsített illusztráció a nem közgazdászok számára. A kamat hatása el volt szigetelve más változóktól, azzal, hogy zérónövekedésű társadalmat feltételeztünk: nincs népességnövekedés és nincs termelésbeli, vagy pénzkibocsátás növekedés. A gyakorlatban természetesen mindhárom változó (népesség, output, pénzkibocsátás) idővel növekszik, tovább homályosítva ezzel a kamat hatását.

A Tizenegyedik Kör lényege az, hogy míg minden más tényező változatlan maradt, a kamatfizetéshez szükséges pénz megszerzéséért folyó verseny strukturálisan beágyazódott a jelenlegi rendszerbe.

Tehát hogyan lesz visszafizetve a hitel, aminek kamatát soha sem hozták létre? Egy statikus, vagy hanyatló rendszerben ahhoz, hogy a hitel kamatát visszafizesd, mások tőkéjét kell felhasználnod. Más szavakkal: a kamat összegének elő nem állítása az eszköz arra, hogy generálja a szűkösséget, amit a banki adósság alapú pénzrendszer a működéséhez igényel. Kényszeríti az embereket arra, hogy olyan pénzért versengjenek, amit soha sem állítottak elő, és csőddel bünteti őket, ha nem járnak sikerrel. Amikor a bank ellenőrzi a hitelképességet, valójában az ügyfél azon képességét vizsgálja, hogy az képes e sikeresen versenyezni, küzdeni a piacon. Azért persze, hogy megszerezze a tőke és kamat visszafizetéséhez szükséges pénzt. Végső soron valaki mindenhogyan veszít.

A jelenlegi nemzeti valuta paradigmában egy ok hogy miért fordítanak olyan sok figyelmet a központi bank döntéseire az, hogy növelte a kamatrátát, előrebocsátva több bank csődjét is a jövőben. A „gazdasági pitének” nagyon gyorsan kell nőnie, csak hogy nullszaldós maradjon. A monetáris rendszer kötelez minket, hogy vonzzuk az adósságot és versenyezzünk másokkal, kereskedjünk és fizessük vissza az eredményezett kamatot a banknak, vagy hitelezőnek. Nem csoda, hogy „kemény világ van odakint”, és azok, akik a versengő pénzügyi rendszerben élnek, rögtön elfogadják Darwin feltételezését: „a legalkalmasabb a túlélő.” (részlet: Of Human Wealth).